Zavar
Letűnt hajnalok homályos alkonyok
Köztetek fekszem hidegen betegen
Új napra várva régit visszavágyva
Merülök meg köhögök és rémülve igyekszem
Kócos vagyok nyakam körül sál
Testemen paplan és párna fejem alatt
Gyötör az ébrenlét a lápa fénye
A kontraszt Kint a sötét maradt
Fejemben nincs több gondolat
Lelkem tompa minta szellemem
Soha nem létezett volna Kalapáccsal
Ütnek sarlóval aratnak tűvel aztán összevarrnak
A teve tűjével vagy bátorsággal
hősiességgel vagy szabadsággal
Zavart vagyok ha néha napján arra gondolok
Nem jutunk előbbre a dolgokkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése